Az emberbábos - Yuen Woo Ping portré

Szó szerint tőle és csapatától függ a filmsztárok élete. Miután kétszer is forradalmasította a hongkongi filmet, Yuen Wo Ping a Mátrixszal és a Tigris és Sárkánnyal Hollywoodnak is megmutatta, hogy mi az igazi harcművészet. Yuen mester mára a világ legelismertebb koreográfusa, neve keleten és nyugaton egyaránt fogalom
A színész felvesz a jelmeze alá egy olyan fűzőre emlékeztető ruhadarabot, melynek a szövetébe fémszálakat szőttek, amelyek aztán egy sodronykábelben egyesülnek. A kábelt áthúzzák egy daru végén lévő csigán, a másik végét erősen megmarkolja öt-hat munkáskesztyűt viselő kínai. A színész nagy levegőt vesz, még egyszer átgondolja a százszor elgyakorolt mozdulatok sorrendjét, közben hallja, hogy a főkoreográfus kínaiul számolni kezd, egy-kettő-három, és akkor a kábelt tartó segédek rohanni kezdenek, a daru karja felemelkedik, a színész meg repül is már, úgy pörög a levegőben húsz méter magasan, mintha nem lenne gravitáció, közben végrehajtja a begyakorolt ütés- és rúgáskombinációkat, és igyekszik nem gondolni arra, hogy a kábel végét markoló férfiak kezében van az élete. Ez az úgynevezett wirework, vagyis sodronyozás, a modern ázsiai akciófilmeket meghatározó technika. Mi, laikus európaiak, a Mátrix DVD-n a fehér nyulat követve láthatunk legegyszerűbben ilyet.„Olyan ez, mintha emberekkel báboznánk” mondja munkájáról Yuen Wo Ping, akit egyébként Yuen mesternek szokás szólítani. Ez a megfogalmazás azért is különösen pontos, mert ő arról híres, hogy koreográfustársaival ellentétben nem csak olyan képzett harcművészeket tud meggyőzően küzdő harcosokként mozgatni a vásznon, mint Jet Li vagy Michelle Yeoh, hanem olyan képzetlen színészeket is, mint Keanu Reeves, Carrie-Anne Moss, vagy az ázsiai akciósztárként igen híres, de harcművészként tapasztalatlanabb Chow Yun Fat.Yuen Wo Ping 1945-ben született Kínában, Gunangzhou-ban, tizenkét testvére közül ő volt a legidősebb. Apja Simon Yuen Siu Tin a pekingi opera jól képzett színésze volt, a hatvanas években Wong Fei Hong, a legendás kínai hős életéről szóló filmsorozat főszereplőjeként alapozta meg színészi és harcművészi hírnevét. Természetesen gyermekeinek is átadta a tudást, aztán pedig munkát is szerzett nekik, a Shaw Fivérek kung-fu filmjeiben mellékszereplőként és statisztaként próbálhatták ki magukat. Az ifjú Yuen Wo Ping saját bevallása szerint igen látványosan és szépen tudott összeesni és meghalni, így aztán többnyire ő hullott el először a filmes csatákban. Szorgalmára és tehetségére csakhamar felfigyeltek a rendezők, és az 1971-es Mad Killer című filmben már akciórendezőként is kipróbálhatta magát.Ez igen felelősségteljes pozíció, szinte a rendezőjével egyenértékű. Hongkongban ugyanis talán még a hollywoodinál is feszítettebb tempóban és kapkodóbban készülnek a filmek, ha rosszmájúan akarnánk fogalmazni, azt is mondhatnánk, futószalagon. Ilyenkor bizony nincs túl sok idő a forgatókönnyel bíbelődi, tapasztaltabb rendezők tehát nem is vacakolnak sokat a küzdelmek aprólékos kidolgozásával, egyszerűen csak annyi áll a szövegben, hogy „küzdenek”, a többi már az akciórendező, az action director feladata, ő találja ki, hogy pontosan hogyan zajlik a harc, és ezeket a jelenteket gyakorlatilag ő is rendezi.Yuen Wo Ping korai munkáiban a hagyományos és hiteles kung-fu technikákra helyezte a hangsúlyt, azt szerette, ha a színészei valóban tudnak küzdeni, és hosszú, jól begyakorolt jelentekben harcolnak egymással, nem apró mozdulatokból kell összerakni az akciójelenteket. 1978-ban rendezőként is elkészíthette első filmjét, a Snake in the Eagle’s Shadow című alkotást, amelyben egy viszonylag ismeretlen színész, Jackie Chan játszotta a főszerepet. A film hatalmas siker volt, Yuen Wo Pingnek a felszabadult akrobatikus humor alkalmazásával egy csapásra sikerült megújítani a mindaddig az erőszakos Bruce Lee filmmásolatok segítségével sikert hajszoló hongkongi akciómozit. Még ugyanebben az évben, szintén Jackie Chan főszereplésével megcsinálta a kung-fu filmek történetének egyik korszakalkotó klasszikusát, a Drunken Master-t, amely hosszú távra megalapozta a műfaj egyik legelismertebb sztárjává váló Jackie Chan karrierjét. A film a magyar videoforgalmazásban vicces módon a Részeges karate-mester címet kapta, pedig a kung-fu film lényege éppen az, hogy nem karate film – jól tudják ezt mindazok, akik látták, hogy miként veri tropára Bruce Lee a gyűlölt megszálló japánok karate-iskoláját a Fist of Fury (A harag ökle) című klasszikusában. (Ugyanezt a jelentet egyébként Jet Li előadásában is megcsodálhatjuk Yuen Wo Ping legjobb filmjében, az 1994-es Fist of a Legend-ben, de erre majd még visszatérünk.)Yuen Wo Ping létrehozta saját produkciós cégét, a nyolcvanas években sorozatban kerültek ki a keze alól a Drunken Master sikerét kihasználó filmek, olyan alkotások, mint a Buddhist Fist (1979), a Legend of a Fighter (1982) vagy a Shaolin Drunkard (1983). Ebben a korszakban a legnagyobb sikert az 1984-ben bemutatott Drunken Tai Chi című film jelentette, ezzel került be a köztudatba Yuen mester második nagy felfedezettje, Donnie Yen.A kilencvenes évek elején a hongkongi film ismét alapjaiban változott meg: olyan tehetséges és igényes rendezők tűntek fel a színen, mint Tsui Hark és Wong Kar Wai, és sok szereplős, látványosan díszletezett történelmi filmeket kezdtek csinálni, amelyekben újra megjelentek a vásznon a klasszikus kínai legendák és nép hősök. Az emberfeletti hősök persze emberfeletti képességekkel is bírtak, és ezt a filmen is ábrázolni kellett. Yuen mester ekkor kezdett igazán komolyan sodronnyal dolgozni. Nem holmi idegesítően értelmetlen és hiteltelen ide-oda röpködés létrehozása volt a célja, hanem arra törekedett, hogy a sodrony segítségével a harcművészek átlagon felüli képességeit tegye még látványosabbá. Ahogy csapatával egyre jobban beletanult a technikába, a küzdelmek valósággal háromdimenziósakká váltak, leomló farakások (Thai Chi, 1993), földbevert lángoló cölöpök, (Iron Moneky, 1993) irdatlan bambuszállványok (Once Upon a Time in China 2, 1992) és tévéantennák (Black Mask, 1996) alatt, fellett és között folytak a sokszereplős harcok. Yuen mester érdeklődése a belső, folyékony mozdulatokra és az ellenfél erejének felhasználásra épülő wudang kung-fu stílusok felé fordult, színészei úgy kezdtek mozogni, mint a szél vagy a víz. Ebből vezette le saját életfilozófiáját is: „Minél agresszíven támadsz, én annál lágyabban fogok reagálni”.Yuen mester pályafutása szempontjából a korszak legfontosabb filmje az 1994-es, Jet Li főszereplésével készült Fist of a Legend. A film Bruce Lee Fist of Fury-jének remake-je, 1939-ben játszódik Sanghajban, egy kínai és egy japán harcművészeti iskola küzdelmét mutatja be. A különböző harci stílusok igen hiteles koreográfiában, nagyon látványosan csapnak össze, Yuen Wo Ping azóta sem koreografált ennél szebben filmet. Valamennyi színész teljesítménye emberfeletti, Jet Li és az öreg japán mester, Yasuyaki Kurata küzdelmét nem lehet elégszer megnézni: nagyon dinamikus, ahogy egymás stílusát imitálva küzdenek, a végső leszámolás közel tízperces harca pedig, ahol Jet Li Billy Chowval csap össze, már csak a hossza miatt is páratlan teljesítmény.Emiatt figyeltek fel rá a Wachowski testvérek, emiatt tiszteli istenként Quentin Tarantino, és ez nyitotta meg számára az Amerikába vezető utat. A Mátrix azért volt kedvére való feladat, mert izgalmasan új szempontból közelítette meg az emberfeletti képességek kérdését. A rajongók ugyan felrótták neki, hogy a színészek nem tudnak igazán küzdeni, és Yen mester is elismeri, hogy egészen más dolog Jet Li-vel dolgozni és más Keanu Reeves-zel, de azt is elmondja, hogy az első rész óta bizony elég sok idő eltelt, és ezalatt a színészek is nagyon sokat fejlődtek. Többet persze nem mondhat, hiszen köti a film körüli szigorú titoktartás, azt azonban határozottan megígéri, hogy Keanu sokkal de sokkal látványosabban harcol majd.Yuen mester rajongói a Mátrix-folytatások után sem maradnak néznivaló nélkül, hiszen már készül a Tigris és Sárkány előfilmje, a Precious Sword, Golden Hairpin, sőt nemsokára elkészül Tarantino várva várt új mozija, a Kill Bill, amelyben a hírek szerint Uma Thurman három földrészen verekszi keresztül magát. Yuen mester bizonyára őt is nagyon megtanította harcolni, de ha nem, akkor is olyan virtuozitással fogja mozgatni, hogy mi nézők készséggel elhisszük majd neki, hogy igazi kung-fu mestert látunk.

Eredeti cikk: Dragomán György blogja