EGY KELET-EURÓPAI helyszínen Jackie Chan kung-fu színész felmászott egy vár keskeny párkányzatára. Megragadott egy faágat, és egyetlen kecses mozdulattal átlendült a közeli tetőre.
A rendező megtapsolta a könnyed mozdulatot, és elégedetten nyugtázta a jelenetet. - Túl lassú volt - mondta Jackie, és visszamászott a párkányra. Ismét lendületet vett, és kinyúlt az ág felé. Talán az ág csúszott, talán Jackie reflexeit tompította az időeltérés okozta kialvatlanság. Huszonöt métert zuhant egy kőhalomra - élettelenül feküdt, füléből vér szivárgott.
Az Istenek fegyverzete, a film, amelyben ez a szerencsétlen ugrás szerepelt, több mint 25 millió dollárt forgalmazott Ázsiában - és kis híján Jackie Chan életébe került. Az orvosok csak hétórás műtéttel tudták eltávolítani azt a csontszilánkot, amely veszélyesen közeljutott az agyhoz.
Kórházi ágyán fekve Jackie, aki tudatában volt, milyen szerencsés, hogy életben maradt, megesküdött: alapítványt tesz mások megsegítésére. - Nem holnap, holnapután vagy még később - idézi vissza akkori gondolatait -, hanem most rögtön.
Ennek nyolc éve. Ma az egymillió dollár tőkével rendelkező Jackie Chan jótékonysági Alapítvány ösztöndíjat juttat diákoknak, pénzt ad időseknek és betegeknek.
Jackie-t lovaggá ütötték, ünnepelték, kitüntették életpályájáért és jótékonyságáért. 1989-ben megkapta a Brit Birodalom Legkiemelkedőbb Rendjének Tagja címet. Franciaország jelölte a Művészet és Irodalom lovagja titulusra, és a chicagói Művészeti Akadémia filmközpontja 1991-ben retrospektív vetítést rendezett filmjeiből. Öt kiemelkedő kínai fiatal egyikeként a Tajvani Ifjúsági Kamara tagjává jelölték.
Bár milliomos és ázsiai szupersztár-szülővárosában, Hongkongban filmjei rendre megelőzik az amerikai szenzációkat -, Jackie soha nem feledkezik meg a szerény kezdetekről. - Gyerekkoromban nagyon szegények voltunk. A Vöröskereszt juttatott nekünk tejet, rizst, ruhákat. Most rajtam a sor, hogy segítsek az embereken.
Amikor Jackie Chan Kong-sang 1954. április 7-én megszületett Hongkongban, szüleinek annyi pénzük sem volt, hogy ki tudják fizetni a kórházi számlát vagy élelmet vehessenek neki. Egy brit orvos felajánlotta nekik, hogy 200 dollárért megveszi tőlük kisbabájukat. Apja beleegyezett, de egy barátjuk lebeszélte, mondván : - Mindketten negyven év fölött jártok. Aligha lesz több gyereketek. - Hallgattak rá. Hamarosan el tudtak helyezkedni a francia nagykövetségen szakácsként és takarítóként.
Amikor Jackie hétéves lett, szülei házfelügyelői állást kaptak Ausztráliában. Fiukat a pekingi opera egyik hongkongi iskolájában harci művészetet oktató mester gondjaira bízták. Tizenhét éves koráig járt abba az iskolába. A kemény lecke - a fegyelem és az alázat értéke - csak tovább fokozta vágyát, hogy többre törekedjen és segítsen másokon.
A hosszú iskolai napok hajnali ötkor kezdődtek. Jackie és társai akrobatikáztak, bottal és késsel küzdést gyakoroltak. Ebéd után ének- és táncóráik voltak, majd a harci sportok következtek. Csak éjfélkor, gyakran kimerülten és éhesen mászhatott be ágyába.
Fáradtan ébredt. A mindennapos egyórányi szabályos iskolai oktatást várta, amikor lopva elbóbiskolhatott kicsit, amire annyira szüksége volt. Ha észrevették, verést kapott. - Meg akartam szökni - meséli -, de hova mehettem volna? - Folytatta hát a kemény munkát, és kilencévesen hat társával együtt kiválasztották, hogy előjátsszon egy rendezőnek, aki filmjéhez gyerekszereplőket keresett.
Jackie lett a kiválasztott. A következő nyolc évben közel egy tucat filmben játszott, de nem a színészeket csodálta. - Az egyetlen vágyam az volt, hogy kaszkadőr lehessek.
A 7o-es évek elején már merész kaszkadőrként tartották számon. Mégis zavarta, hogy képtelen kitörni a hongkongi filmstatiszták közül. Ekkor barátja és jövendő menedzsere, Willie Chan őt ajánlotta egy Bruce Lee-film új változatának főszerepére. Első nagy szerepében, az 1976-ban készült A bosszú ökle című kung-fu filmben felkeltette a közönség figyelmét
- Mindenki azt mondta, hogy én vagyok az új Bruce Lee - emlékszik vissza Jackie. - Nem számított, milyen jól ütöttem vagy mennyire gyorsan rúgtam, senki sem tartott nála jobbnak, mert ő mindenki hőseként halt meg.
Hogy elkerülje az összehasonlítást, Jackie humort vitt mozdulataiba. A Kígyó a sas árnyékában című filmben végül sikerült kibontakoztatnia egyéniségét, megmutatnia humorérzékét és fogékonyságát a mindennapi emberek iránt. Willie Chan így emlékszik vissza: - Jackie azt mondta a rendezőnek: „Hadd legyek én a gyengébb fél, a szomszéd fickó. Ha behúzok valakinek, akkor kapjak én is."
Így is lett. Jackie olyan művész, aki nem használ dublőrt. Egyik nagy mutatványa az volt, hogy lecsúszott egy 21 méteres, villanykörtékkel telerakott oszlopon (a körték sorra rövidzárlatosak lettek, ahogy végighaladt köztük). Ezt a jelenetet, ami a Rendőrtörténet csúcspontja volt, egy hongkongi áruházban vették föl. Jackie stábja este beköltözött. Nagy volt a sietség: a kameráknak, a hangrögzítő berendezéseknek és a 300 statisztának nyom nélkül el kellett tűnnie, mire másnap reggel az áruház kinyitott. Egész éjjel robotoltak, hogy felépítsék a hatalmas „cukorüveg" táblákat - összsúlyuk megközelítette a 300 kilót-, amelyek majd összetörnek. Leszerelték az eredeti világítást, és beépítették a sajátjukat. Közben a színészek próbáltak.
Az éjszaka közepén kiderült, hogy az a kis teljesítményű áramforrás, amit a fényárban úszó oszlop megvilágítására használtak, nem elég erős. Hiába ítélték sokan veszélyesnek, Jackie úgy döntött, hogy a lámpákat a főáramkörről kell működtetni. Ha hozzáérek a vezetékhez, meghalok - gondolta. Reggel fél kilenckor, másfél órával nyitás előtt Jackie elkezdett felmászni az oszlopon. A stáb visszafojtott lélegzettel figyelte. Zutty! Golyóként süvített le, és biztonságban földet ért. Mielőtt a rendező elkiálthatta volna magát: - Vége! -, a tömeg már tapsolt, éljenzett és kiabált.
Jackie háromszor törte el az orrát és számtalan egyéb sérülést szerzett filmfelvételeken. - Minden „mutatvány" előtt félek - mondja. - De aztán arra gondolok, hogy nyolcvanévesen megnézhetem majd a filmjeimet, és azt mondhatom: „Az ott én voltam!"
Ez az érvelés - némi kis hízelgéssel megtetézve - partnereit is meggyőzte. A legtöbb színésznő eleinte vonakodik attól, hogy a forgatókönyv szerint neki szánt veszélyes akciót végrehajtsa, de hamar vállalkozó szelleművé válik. Amint közeledik a jelenet felvétele, Jackie megérzi a színésznő húzódozását. Bátorítóan átöleli a vállát, szája széles vigyorra húzódik, és elvezeti a stáb közeléből. - Látod, mit csinálok? - kérdezi tőle csendesen. - Nagyobb veszélyben vagyok, mint te. - A nő bólint, bár kicsit még bizonytalanul.
- Ha nem tudod megcsinálni - folytatja -, kérj dublőrt. - A nő reménykedve néz föl rá. - De amikor idősebb leszel, és az unokáid megnézik a filmet, biztos vagyok benne, hogy megkérdezed magadtól: „Miért is nem csináltam meg?" - Már indul is, amikor a színésznő utánaszól : - Megcsinálom.
- Tényleg? - kérdezi Jackie meglepetést színlelve. - Pompás !
Amióta 1980-ban megteremtette az akciófilmbe oltott vígjáték műfaját, minden filmjét a Golden Harvest forgatta. Néhány kivételtől eltekintve maga írja, rendezi a produkciókat, és alakítja bennük a főszerepet. A tipikus Jackie Chan filmet eleven humor jellemzi, van benne némi dráma és sok akció. A jó mindig győzedelmeskedik a rossz felett.
Ritkán hal meg bennük valaki - egyszerűen csak kiütik őket. Mai mércével mérve nincs bennük sok erőszak. - Nem hiszem, hogy a jó akciófilmhez vérfürdő kell - fejtegeti Jackie. - Legfőbb célom, hogy a néző elfeledkezzen minden bajáról, és csak a nevetésre emlékezzen. Nem akarom becsapni a közönséget. Ha az emberek fizetnek azért, hogy engem lássanak, azt akarom, hogy valóban láthassanak.
Es fizetnek is. Rajongói Malajziában, Szingapúrban, Tajvanban és Hongkongban összesereglenek, hogy lássák, mint változtat egy kerékpáros üldözést komikus, akrobatikus kalanddá, vagy hogyan bunyózik egy nagy légnyomású raktárépületben, s miként válik hasonlatossá a kabinjukban lebegő asztronautákhoz. Japánban, ahol énekes karrierjét kezdte, ő a kasszakirály. (Bár elismeri, hogy japán nyelvtudása éppoly csekély, mint énekesi képessége).
A hongkongi filmipar zaklatott, rohanó világában Jackie, aki tökéletességre törekszik, nem kapkod. Néha egy évig is eltart, mire leforgat egy filmet, amit mások három hónap alatt befejeznének. cggi-es filmje, az Istenek fegyverzete II: a Kondor-akció nemcsak a valaha gyártott legdrágább hongkongi film volt (állítólag 13 millió amerikai dollárba került), de a leglassabban készülő is: közel két év alatt fejezték be.
Mindez éles ellentétben áll azzal az emberrel, aki a filmvásznon kívül képtelen lassítani. - Rossz útitárs - meséli róla Willie. - Nem állt sorba, hogy láthassa az Eiffel tornyot, és megőrült az Empire State Building előtti várakozástól.
Mivel kivívta a szakma legjobbja hírnevet, Hongkong legkeményebb fiúi tülekednek, hogy 17 akcióembere közé kerülhessenek. Ehhez „jó háttérrel" kell rendelkezniük, vagyis nem állhatnak kapcsolatban gengszterekkel, nem fogyaszthatnak kábítószert.
Ez egy több mint húsz évvel ezelőtt apjának tett ígéretéből fakad, amikor Jackie tizenévesként próbált megállni a maga lábán Hongkong rendezetlen filmiparában. - Ezt a két dolgot jól az agyamba véstem - emlékszik vissza.
Azóta sem felejtette el. A hongkongi filmipar felemelte szavát a bandák és a zsarolók ellen. Jackie az első között hívta föl a témára a figyelmet a helyi sajtóban. Ígérete másik felét is megtartotta: soha nem élt kábítószerrel, és felvilágosító programokkal, drogellenes plakátokkal óvta tőle a hongkongi ifjúságot, valamint egy államilag szponzorált vállalkozás támogatásával, amely nyári munkát és elfoglaltságot biztosít a fiataloknak.
Jackie ötlete volt gondoskodni akcióembereinek elitcsapatáról. Harmincéves koruk körül már abba kell hagyniuk a munkát, s ekkor ezek az izomemberek gyakran mindent elveszítenek. - Azt mondogatom nekik, hogy nem könnyű mesterség ez - meséli. De ha bizonyítanak a hosszú edzéseken és megmérettetéseken, Jackie alkalmazza őket és igyekszik jobbítani az életüket. Még akkor is fizeti őket, ha nincs forgatás, kifizeti orvosi számláikat, és igyekszik takarékoskodásra biztatni őket.
Jackie, aki agglegény, vasárnaponként új mutatványokat gyakorol, videót néz vagy furikázik a városban. A film után az autó a legnagyobb szenvedélye, több mint 20 kocsija van. Jackie azt nyújtja a filmvásznon, amit az életben is.
Az egyik hongkongi helyszínen Jackie televíziós reklámfilmet forgat. A reklámban egy nagy szatyor élelmiszerrel kell bemennie a konyhába, és kalapját az egész helyiségen át kell felrepítenie az akasztóra. Két próbafelvételt csinál, mindkettő sikerül. Ezt követően több mint két tucat felvételen sem tudja megismételni a produkciót, de egy pillanatra sem látszik ingerültnek. Ehelyett két felvétel közt segít tologatni a díszleteket. Ugrál, zsonglőrködik az élelmiszerrel, tréfálkozik a társaival. Nyilvánvaló, hogy mindig gyerek marad.
Kis híján végzetessé vált balesetét követően Jackie fogadalmat tett: - Nem gondolok tíz évre előre, de még a holnapra sem, csak a mára. - Ennek eredményeként azt állítja magáról, hogy ó ,,a világ egyik legboldogabb embere".
Sikereinek javát, úgy érzi, saját erőfeszítéseinek köszönheti. - Hiszek magamban. Keményen dolgozom, nem hazudok, nem csalok, és nem bántom az embereket, inkább próbálok segíteni rajtuk.
De boldogságát egy magasabb hatalomnak is tulajdonítja. - Szerencsés ember vagyok - mondja. - Akár a nyugati istenben hisz az ember, akár a kínaiban vagy bármelyik másikban, engem valamennyien megsegítettek.
ÍRTA: GRETCH WORTH,
Forrás: Ridest Digest, 1994
